A vállalati, vállalkozási stratégia kialakítása során többféle megoldás lehetséges.
A stratégia lehet:
- növekedésre törekvő,
- stabilitást célzó,
- visszafejlesztésre irányuló.
A növekedésre törekvő stratégia esetén a legjobb munkaerő megszerzése lehet a cél, amely kellő ösztönzők révén, például magas bérekkel érhető el. A stabilitást célzó szervezeti stratégiában a teljesítmények növelése áll a középpontban, ezért a teljesítményhez kötött ösztönzés kialakítása és működtetése jelenti a legnagyobb feladatot. A visszafejlesztésre irányuló szervezeti stratégia természetesen az ösztönzésben is visszafogást jelent.
Az ösztönzési eszközök jellegük szerint lehetnek:
- pozitívak (például fizetésemelés),
- negatívak (például prémiummegvonás).
Mind a pozitív, mind a negatív ösztönzési eszközöket fel kell használni a vezető munkában, természetesen a pozitív eszközökre helyezve a hangsúlyt.
Az ösztönzési stratégia magába foglalja mindazokat a célokat, eszközöket és intézkedéseket, melyeknek érvényesítése révén az ösztönzés hosszabb távon hozzájárul a szervezet üzleti stratégiájának megvalósításához.
A bérezés, mint az ösztönzésnek egyik legfontosabb eszköze magába foglalja a bérezés által követett célokat, a célok megvalósítására szolgáló különböző bérezési rendszereket és formákat, a bérgazdálkodás rendjét, ez utóbbi fogalomba beleértve a kereseti arányok kialakítását, valamint a bérszerkezet meghatározását.
A bérezésnek fontos szerepe van a munkavállalók megszerzésében és megtartásában, továbbá a vállalkozás üzletpolitikai céljainak megvalósítását elősegítő teljesítmények elérésében. Megfelelő színvonalú bérek nélkül a szervezeti stratégia teljesítése nehezen vagy egyáltalán nem képzelhető el, mivel a bérezés által teremthető meg a munkaadói és a munkavállalói érdekek együttes érvényesítése.
A vállalkozások, vállalatok életében a bérezésnek többféle célt és követelményt kell egyidejűleg kielégíteni, illetve érvényesíteni. Tekintsük át a bérezéssel szembeni legfontosabb célokat és követelményeket:
- segítse a stratégia megvalósítását,
- járuljon hozzá a hatékonyság növeléséhez,
- biztosítsa a munkavállalói érdekek érvényre jutását,
- rugalmas és differenciált elismerésre adjon lehetőséget,
- igazságos legyen,
- egyértelmű és közérthető legyen.
Legközvetlenebb módon a bérezéssel érhető el a munkavállalók szervezeti,- és csoportcélokkal való azonosulása, mozgósítása a vállalati célok megvalósítására. Tekintettel arra, hogy a szervezeti stratégiák különböznek, a bérezéssel elérni kívánt célok is igen eltérőek lehetnek. A bérezés kizárólag a szervezeti stratégia által elfogadhatónak ítélt célokat követhet, azzal ellentétes célok ugyanis gyengítik a stratégia érvényesülését.
A bérezéssel szemben támasztott jogos igény, hogy a bérek segítsék elő a hatékonysági, illetve gazdaságossági szempontok érvényesülését. Ez oly módon érhető el, ha a munkaerő által előállított termék vagy szolgáltatás értékesítéséből származó bevételből fedezhető a foglalkoztatással összefüg-gésben felmerülő ráfordítás és mellette még nyereség is képződik. A bérek ennek a szempontnak akkor képesek eleget tenni, amennyiben a munkavál-lalókkal szemben támasztott követelmények teljesítéséhez kötik a jövedelem megszerzését. Másképpen fogalmazva a munkavállalóval szembeni elvárások és az ahhoz rendelt bérek összhangját megteremtik, ami a bérgazdálkodás egyik fontos feladata.
A bérek kialakítása és fejlesztésének mértéke jelentős részben a munkavál-lalói érdekek érvényesítésétől függ. A bérek ösztönző hatása abban van, hogy a munkavállaló megtalálja a maga számítását, vagyis munkája ellen-értékeként olyan jövedelemre tesz szert, ami kellő színvonalú megélhetést, életszínvonalat, jövedelembiztonságot jelent számára. A munkavállaló akkor elégedett, amennyiben érdekeit érvényesíteni tudja. Ez azt is jelenti, hogy a bérezés során nemcsak a munkaadó törekszik a hatékonysági köve-telmények érvényesítésére, hanem a munkavállaló magatartását is alapvető-en befolyásolja az a körülmény, hogy a befektetett munkájáért milyen ellenszolgáltatásban, jövedelemben részesül. Számára akkor elfogadható a felkínált jövedelem, amennyiben a tőle elvárt teljesítmény és az ellenérték-ként felkínált bér között összhangot talál. Ennek hiányában elégedetlen lesz saját munkaképességének hasznosulásával és kedvezőbb feltételeket keres vagy teljesítményvisszafogással, kisebb munkabefektetéssel próbálja javítani a ráfordítás-haszon arányt.
Nemcsak a munkaadó, hanem a munkavállaló számára is lehetővé kell tenni a bérezési alapelvek megismerését és az elvek gyakorlati megvalósításának nyomon követését.
A bérezési alapelvek lehetnek:
- ráfordítás, illetve
- teljesítmény orientáltak.
A ráfordítás orientált bérezés a költségek alakulását, illetve azok megtérülését tartja elsődlegesnek. A munkaerőt, mint termelési tényezőt tekinti, amivel kapcsolatban költségek merülnek fel. A munkaerő felhasználása egyrészt a ráfordítást, másrészt eredményt hoz, amely utóbbi meg kell, hogy haladja a kiadásokat. a bérezésben a bérköltségek racionális fel-használására helyezi a hangsúlyt.
A teljesítmény orientált bérezés esetén a teljesítmény követelmény, illetve annak teljesítése áll a középpontban. A bérezés a realizált teljesítményen alapul. A munkaerőt, a maga szubjektív tulajdonságaival együtt olyan erőforrásnak tekinti, akit megfelelő motiválással ösztönözni lehet magasabb teljesítményre. A bérezésnek a teljesítménynövelő hatását emeli ki, amelyet ennek megfelelő bérezési formák alkalmazásával ér el.